A köles

Ősi. Magyar. Egészséges. Finom…

Ráadásul gyorsan kész van A köles az az alig ismert vagy inkább félreismert gabonánk, ami méltán beillene a un. szuperételek körébe. Sokan a „nem vagyok én papagáj, hogy ilyen magokat egyek ” felkiáltással esélyt sem adnak neki, hogy megmutassa, mit tud, pedig ezt a tökéletes gabonát érdemes volna újra felfedezni. Élettani hatásai mellett számos formában és ízvilágban elkészíthető, ráadásul finom és még szépít is.Mivel nem tartalmaz glutént, lisztérzékenyek számára tökéletes, emellett lúgosító hatású, ezért gyógyír a mai kor jóllakott éhezőinek elsavasodott szervezete számára. Őseink a Merkúrhoz társították, így szerdán ajánlottak elsősorban kölest enni.

Belülről melegít

A kicsiny aranysárga kölesszem kovatartalma révén őrzi a Nap melegét, ezzel képes a szervezetünket is belülről felmelegíteni. A benne lévő szilíciumtól megszépül a bőrünk, a körmünk, a hajunk, a B1 és B2 vitamintól helyreáll az energetikai egyensúlyunk, a kálium szabályozza szívizmunk ritmusát, a foszfor segít megőrizni szellemi frissességünket, a szerotonin szintet növelő esszenciális aminosavak pedig jó adag boldogsághormonnal örvendeztetnek meg bennünket. Mivel teljes értékű fehérjét és hét aminosavat is tartalmaz, ezért különösen jót tesz kisgyerekeknek, kismamáknak, növésben lévő fiataloknak és lábadozóknak. Az Alföldön még máig fellelhető a köles jelenléte, ami a nálunk kevésbé honos rizs előtti időkről árulkodik. Innen maradtak ránk olyan népszokások, miszerint a menyasszony cipőjébe kölest kell szórni, hogy szorgalmas, dolgos legyen, vagy újévkor kölest ettek a mák és lencse mellé, hogy sok pénz álljon a házhoz. Hajdanán a jegyespárt kölessel szórták be, hisz a köles egy nyáron többször is beérik és gazdag aranysárga kalászokkal bólogat, így a termékenység szép szimbóluma.