Hogyan lesz egy pár perces kortyolgatásból szertartás?

Szeretsz teázni, ugye? Ha hozzám érkezik valaki, az első dolgom, hogy felteszem melegedni a teavizet (praktikusan élők a vízforralót töltik fel:)), hogy aztán az illatos gőz felett beszélgessünk, tárgyaljunk meg ezt-azt, valljunk meg titkokat, sóhajtozzunk vagy nevessünk.

Ám én az egész napot is teázással kezdem. Mázlim van, a kávét nem szeretem, így a teafogyasztást volt időm a tökélyre fejleszteni, nincs konkurenciája nálam a gyógynövényes főzetnek.

Ha teázol, mivel teszed? Legtöbben gyorsan valami filterest belelógatnak, aminek színe, íze – jobbára mesterséges aromája – van. Aztán, mivel már szerencsére mindenki nagyon tudatos, jöhet bele a méz és némi fújogatást követően isszuk is. Nem kell szűrni, nincs vele macera, a kedvenc bögréddel kettesben a kanapén pont jó lesz.

Vagy?

Nyitottál már ki kakukkfűvel töltött vászonzsákot? Volt a kezedben egy szál, frissen szedett rozmaring? Vettél ánizst azért, hogy teát készíts belőle? Annyira finom, hogy literszám isszuk a nagy kancsóból, amibe szárított narancskarikát is dobok. Figyelted már a mécses lánga előtt a bögre áttetsző üvegfalán át, ahogy az aranyszínű méz belecsorog és feloldódik benne?

Mitől lesz szertartás? A szándéktól. Attól, ahogy a növényt megszólítod, amikor ráöntöd a vizet, ahogy beszippantod az illatát, ahogy megkéred, segítsen neked ezen a napon szebben látni a világot és a saját valóságodat megteremteni. Hiszen te tudod a legjobban, neked mire van szükséged. Ő pedig támogat. Az illatával, az energetikai mezejével, a hatóanyagaival, a szimbolikus jelentésével, a rezgésszintjével, a ferkvenciával, amin ő rezeg. A rózsa illóolajáról tudjuk, hogy 320 Hz-en rezeg. Az emberi test 90 Hz körül. De ha rózsateát kap?!