Írások természetről, illatokról, társadalomról, nőkről

A természeti Asszony posztmodern reneszásza I.
A Füvesasszonyok visszatértek közénk. Nem is csak visszatértek, hanem érezni lehet egyfajta „karmikus rehabilitáció” illatát, ami körbelengi a szertartásokra, szakrális utakra, botanikai parfümkészítő workshopokra, elvonulásokra, női körökbe igyekvő nőket.
Ez a jelenség a történelmi trauma kollektív feldolgozása, a női cselekvőképesség robbanása és a modern, elidegenedett nyugati társadalom elleni kulturális✨ ellenállás egyszerre.
✨Amikor megtörtént a „világ varázstalanítása” /Max Weber szociológus /, a modernitás racionalizált, mérhető és áruvá lett, a vallás kiszorította az Istennőt és „eladósorba” kényszerítette a lányokat.
A falusi közösségek legfontosabb tartóoszlopai ezt megelőzően a füvesasszonyok, bábák és gyógyító nők voltak, akik birtokolták a születésszabályozás, a gyógyítás és a közösségi szolidaritás tudását.
✨Van egy érdekes, bár sokat vitatott elmélet /Silvia Federici szociológusnő/, amely szerint a boszorkányüldözéseknek a vallási okokon kívül volt egy másik, rejtett eredője is.
Legalább 500 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kiderült, a tudó-látó-gyógyító nők nagyon útban vannak. Az egész inkvizíció nem feltétlenül csak vallási téboly volt, hanem gazdasági és társadalmi szükséglet is, mégpedig azért, mert a kapitalizmus és a merev patriarchális rend hajnalán a közösségi földeket ki akarták sajátítani. Ahhoz, hogy a rendszerek az embereket a gyárakba és a merev intézmények alá kényszerítsék, szét kellett rombolni a nők autonómiáját és természeti tudását, akik őrizték a közösségi rendszereket. A boszorkányüldözés a női test és tudás erőszakos államosítása volt.
A jelenlegi fordulat nem más, mint hogy a patriarchális és ipari kapitalista modell elérte a teljesítőképessége határát (kiégés, ökológiai válság, az intézmények merevsége). A nők kollektív emlékezete – amit Federici szellemében a szociológia a kulturális ellenállás folytonosságának nevez – most visszaköveteli azt az autonómiát, amit 500 éve elvettek tőle.
…és a nők valóban elkezdték visszaszerezni az autonómiájukat. Először csak az első elment Svájcba orvosnak tanulni, aztán szavazójogot szereztek, tüntettek, végül vezető pozíciókba kerültek.
✨Mivel a nők évszázadokon át nem érvényesülhettek a nyílt politikai és intézményi terekben, az ellenállásuk beköltözött a privát szférába, a szóbeli hagyományokba, a népi gyógyászatba, a szimbolikus rítusokba és a nők egymás közötti szövetségeibe.
Az erő felhalmozódása történt meg. Ez a kényszerű „láthatatlanság” valójában egy inkubációs időszak volt. A nők kifejlesztették a mély empátiát, az intuíciót, a komplex rendszerszemléletet (érteni a természet és a lélek működését), a horizontális, hálózatos kapcsolódást. Most, hogy a merev struktúrák repedeznek, ez a felhalmozott, évezredes tudástőke lép be a térbe, elérve a kritikus tömeget.
✨A mai modern „Természeti Asszony” már nem egy írástudatlan falusi gyógyító. Ő egy képzett, diplomás, modern nő, aki a racionális tudást ötvözi a tapasztalati, intuitív, természeti tudással (pl. fitoterápia, aromaterápia, coaching).
Ez a fúzió teszi a mai női mozgalmat megállíthatatlanná: képesek vagyunk intézményi szinten is artikulálni a jogainkat, miközben visszakapcsolódunk a gyökereinkhez, a feminin minőséghez, a spiritualitáshoz.
❗️Különösen fontos lenne, hogy a tudatos nők képesek legyenek az érdekérvényesítésre, tudjanak visszahatni a társadalomra és részt vegyenek azoknak az intézményeknek a kialakításában, amelyek ezt a magas szintű tudatosságot tükrözik. Pl. alternatív gyógymódok nagyobb térnyerése, gyermekközpontú, szelíd oktatás, háborítatlan születés, zöld városok-tetőkertek, békés konfliktusrendezés stb… végtelen a sor…
A Természeti Asszony posztmodern reneszánsza II.
A posztmodern Természeti asszony XXI. századi kihívásai és előnyei
🦋A máglyahalál veszélyének elmúltával a nyugati nők, hol óvatosan kióvakodtak, hol kivont konyhakéssel kirontottak addigi rejtekhelyükről, a privát szférából, vagyis a tűzhely mellől, a gyerekszobából és keresik azokat a kulturális és társadalmi intézményeket, amik számukra ismerős, önazonos közeget jelenten(én)ek.
🦋500 év alatt azonban sokat fordult a világ és ebben az őket is kizsákmányoló rendszer ellen lázadó férfiaknak is volt-van szerepe, ezt kár lenne elfelejteni. Igaz, hogy ehhez nekik is szükségük volt egy múzsára (Szendrey Júlia), szentre (Jeanne d’Arc), okos nőre (velencei kurtizán) vagy „csak” egy Lédára, de ismerjük el érdemeiket és fogadjuk el, hogy sokat tettek azért, hogy a feudalizmus arisztokratái, a dzsentrik vagy az uralkodók vérségi leszármazottai ne sanyargassák éhhalálig a népet.
🦋A környezet és a korszellem tehát teljességgel átalakult időközben, ami részben előnyünkre vált, részben további nehézségeket okoz.
🔍Mik a kihívások?
Mit talál a konyhából most kilépő Füvesasszony?
Amikor a mai nő elhatározza, hogy visszaveszi a gyógyító, tudatos, természetes női minőségét, egy teljesen új társadalmi tájképpel találja szembe magát:
💡20-30 éve (A nukleáris család és a „GYES-betegség”): A 20. század közepére a régi törzsi, nagycsaládi közösségek teljesen szétestek. Megjelent a nukleáris család (apa, anya, gyerekek szeparálva).
• Betty Friedan: A nőiesség csapdája (1963): Ez az alapvető szociológiai mű írta le először a „névtelen problémát” (ami nálunk a GYES-betegség vagy a szeparációs kimerülés néven vált ismertté). Friedan megmutatta, hogy az elszigetelt, négy fal közé zárt anyaság – ahol nincs női megtartó közeg, nincs törzs, csak a gyerekek és a háztartás – klinikai szintű kiégéshez, szorongáshoz és depresszióhoz vezet. A nőkből kihalt a „vörös sátor” szolidaritása.
💡A mai Füvesasszony nem „beleszületik” egy segítő falusi közösségbe vagy női körbe. Nincs készen kapott törzs. Nincs jelen a nagymama, a szomszéd asszony, akik régen kézről kézre adták a gyereket és a gyógyfüves tudást.
🗝️A mai nőnek nulláról kell megszerveznie és megteremtenie a saját megtartó közegét.
Ray Oldenburg szociológus bevezette a Harmadik Tér fogalmát. Az 1. tér az otthon (család/konyha), a 2. tér a munkahely (teljesítmény). A 3. tér az a közösségi hely, ahol kötetlenül, érdek nélkül kapcsolódhatunk (fonó, piactér, női kör, kávézó).
A kihívás: A mai nőnek fel kell építenie a saját „Harmadik Terét” (akár fizikai térben, akár online/hibrid formában), mert a modern városszerkezet és életmód ezt már nem adja meg alapból.
Mik az előnyök?
💪A mai Füvesasszony előnyei és szuperereje
Bár a törzs hiánya nehézség, a mai nőnek olyan előnyei vannak, amikről 500 évvel ezelőtti vagy a 30 évvel ezelőtti nők nem is álmodhattak:
A. Szándékolt Közösségteremtés (Intentional Communities)
• A szociológiában ezt „választott rokonságnak” vagy szándékolt közösségnek hívják.
• A régi falka-rendszerben bele voltál kényszerítve a vérszerinti családodba és a faludba (ha tetszett, ha nem). A mai Füvesasszony viszont autonóm módon, értékrend alapon válogatja meg a törzsét. Nem a kényszer, hanem a közös rezonancia és a tudatosság tartja össze a tagokat.
💚A mai Füvesasszony nemcsak gyógyít, hanem közösséget szervez. A saját autonómiájából építi fel azt a törzset, ami 500 éve elveszett.
Talán az első ilyen, határokon átívelő, egy nyelvet beszélő, autonóm identitásokból felépülő közösség az lett, amit úgy neveztem el, hogy a „Jógás nők kasztja”.
Klaszter inkább, de a lényege, hogy az összetartozásnak oly egyértelmű szimbólumává vált a jógamatrac, az ohm jel vagy a lótusz, ami elegendő volt ahhoz, hogy bárhol, bárki odatartozónak érezze magát, bámilyen városba költözzék is.
Ezután következett a Természeti asszony feltámadása, az Istennő kultuszt, papnői, növény-medicinákkal kapcsolódó („neo-pogány”) természetvallást követő vagy éppen a sámán hagyományokat felébresztő közösségekkel, ami tovább folytatta azt, amit a jóga elkezdett és aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy bármerre is tovább induljunk:
A női test bűnösség alóli felszabadítását és a női testtel való megbékélést! ‼️
/Carol Christ szociológusnő/
Te hová tartozónak érzed magad? Hol találtad meg az autonómiát tiszteletben tartó, identitásokat együttműködésre bíró posztmodern törzsedet?
A Természeti Asszony posztmodern reneszánsza III.
Ha az egykori javasasszony ükunokája a mai Segítő (coach, kineziológus, tréner, terapeuta, személyiségfejlesztő, családállító stb.), akkor itt is hatalmas a generációs szakadék.
Ha csak a segítő szakmák alakulását koronkénti változását követjük végig, ez is pontos diagnózist adna a társadalmi fejlődés, az emberi tudatosság és a felelősségvállalás evolúciójáról.
Az ember, mióta világ a világ, szeretné tudni a jövőt és szeretné elkerülni a bajt.
💛Múlt – Javasasszony kora (gyermeteg állapot):
A premodern ember számára a szabadság és az egyéni döntés súlya elviselhetetlen teher volt. Nem létezett még a mai értelemben vett független én-tudat, emiatt egyfajta gyermeteg állapotban leledzett. Ez a falka-szellemben élő ember a természetnek, a közösségnek és az isteneknek volt alávetve. Ha döntést kellett hozni, a felelősséget ki kellett helyezni a személyen kívülre (szellemekre, csontokra, kártyára, istenekre). Ezért kerestek folyton bűnbakot, ha aszály volt, ha árvíz volt, ha esett, ha nem esett. Kellett valaki, akit mindezért okolhatnak.
Ugyanígy az egyén életében a javasasszony, mint csatorna megmondta a „tényeket”, így mentesítette az egyént a döntés szorongása alól. Bár a premodern ember el sem tudta képzelni, hogy hozhatna döntést olyan élethelyzetekben, amit az istenek rendeztek el.
A javasasszony a mágikus világkép szereplője volt. A premodern ember a világot transzcendens erők (szellemek, átkok, sors) játszóterének látta. A javasasszony technológiája a jóslás és a rítus volt: a láthatatlan világ törvényszerűségeit használta fel arra, hogy rendet vigyen a káoszba.
💛Jelen – A coach kora (A felnőtté válás):
„A jövő megjósolásának legegyszerűbb formája, ha megteremtjük azt.”
A modern ember eljutott az autonómiáig. Megnyerte az egyéni szabadságot, de ezzel együtt rászakadt a 100%-os egyéni felelősség. A mai ember már nem akarja, hogy megmondják neki, mit csináljon (mert az infantilis függőségbe taszítaná), de szüksége van egy egyenrangú partnerre, aki segít megtartani a saját döntései súlyát, illetve őt magát, és eszközöket ad a kezébe, hogy azokkal maga teremtse meg a jövőjét.
(Ennek ellenére a nők még mindig imádnak kártyázni 😃 , lehet hogy ez soha nem múlik el – de ha az idő viszonylagos, nem lineáris, hanem görbe, akkor miért ne lebbenhetne fel a fátyol a „jövőbeni” párhuzamos valóságok elől? – de ez az egyéni felelősséget nem veheti el többé!)
Mindenesetre a coach először a varázstalanított, racionális világ szereplője lett. Bizonyítania kellett. Azt, hogy tudományos, hogy mérhető. Itt már nincsenek elrejtett démonok; a belső folyamatok, a kognitív minták, a vakfoltok és az értékrendek tisztázása zajlik. A coach technológiája nem a rítus, hanem a kérdezéstechnika, a keretezés és a folyamat-facilitálás.
💛Van még egy fontos szempont a két segítő és a két kor összevetéséhez: Eric Berne Tranzakcióalanlízise. Berne szerint három én állapot van, a felnőtt, a szülő és a gyermek.
Javasasszony ↔ Kérdező: Szülő – Gyermek tranzakció. A kérdező Gyermek pozícióból érkezik („Mondd meg, mi lesz velem, mit tegyek!”), a javasasszony pedig a Gondoskodó vagy Irányító Szülő pozíciójából válaszol („Ezt kell tenned, mert a kártya ezt mutatja”). A felelősség a Szülőnél/Sorsnál van.
Coach/Segítő ↔ Coachee/Kilens: Felnőtt – Felnőtt tranzakció. A coach megtagadja a Szülő szerepet (nem ad tanácsot, nem mondja meg a tutit). Ezzel beleerőlteti a coachee-t a saját Felnőtt én-állapotába: „A válasz benned van, én a keretet és a tükröt adom, de a lépést neked kell megtenned.” A coaching lényege a coachee Felnőtt én-állapotba emelése.
Azonban a mai coach és coach között is van különbség. Ahogy írtam fentebb, a coach szakma hajnalán – ez még a patriarchális struktúrát tükrözte – a legnagyobb elvárás és írott szabály a mérhetőség és racionalitás volt, a kognitív irányzat vált legitimmé.
💛A Természeti asszony, a szakralitás, a természetvallás, a spiritualitás két évtizedes reneszánsza behozott egy régi-új minőséget, ami talán a holisztikus coaching szemléletben jelent meg, de nálunk, az Aroma Coachok képzésében is jelen van:
Az intuíció, a növényekkel és ezáltal Földanyával való mély, szakrális kapcsolat, ami nem – legalábbis a mai eszközökkel nem – mérhető. Vannak ugyan már sikeres kísérletek, hiszen a kortizolszintet, az agyhullámokat és a szívfrekvencia változását (HRV) tudják mérni, de a coaching szobában ezek a műszerek még nem állnak rendelkezésre. Egyelőre mi, az egykori tudó-látó-gyógyító asszonyok ükunokái csak érzésből egyensúlyozunk a kognitív és intuitív módszertan, valamint a tényszerű életkerék és a szenzibilis érzelmi aromaterápia között. Hiszem, hogy hamarosan a tudomány is igazolja a Segítő szakmák nőies formáinak jogosultságát, sőt…
💛Tehát a javasasszony és a coach/mai Segítő ugyanannak az ősi emberi igénynek a válaszai két teljesen eltérő tudatossági korszakban.
A javasasszonyra egy olyan korban volt szükség, amikor az ember még nem bírta el az egyéni felelősség súlyát, így a döntést ki kellett helyezni a kártyára, a szellemekre vagy a bölcs asszony szavára.
A mai coach/Segítő ezzel szemben a felnőtté vált ember kísérője. A coach nem vesz el felelősséget, nem jósol – csak a lehetséges jövő scenáriót/képet segít felvázolni – és nem ad receptet, mert tudja, hogy a posztmodern ember számára a valódi gyógyulást és fejlődést már nem a mások által mondott igazságok, hanem a saját maga által felfedezett és felvállalt válaszok hozzák meg.
Lendvai Katalin
Aroma Coach, Business coach, Szociológus
Az üvegplafon ára: Miért fáradtak el az 1990-es, 2000-es évekbeli sikernők? (1. rész)
A 20-30 évvel ezelőtt önmagukat vezető pozícióba felküzdő menedzser nők mostanra elkezdtek kiégni. Pedig az akkori eredményük vágyott és irigyelt volt: „mutogatták” őket a címlapokon, az üzleti rendezvények ünnepelt sztárjai lettek.
De mekkora árat fizettek mindezért?
Ez a generáció kénytelen volt a patriarchális, hiper-kompetitív vállalati kultúra játékszabályait megtanulni és túlteljesíteni. Ők lettek a „kirakatnők” – amit a szociológiában Rosabeth Moss Kanter nyomán „token minority” (törpe kisebbség) néven ismerünk.
🎯 Mit jelentett „Token” női vezetőnek lenni?
Amikor egy nő bekerült egy 10 fős férfi igazgatóságba, nem egyszerűen egy vezető volt a sok közül, hanem ő lett „A NŐI vezető”. Ez három súlyos szociológiai torzulást hozott az életébe:
Túlzott láthatóság: Ha egy férfi hibázott, azt mondták: „Péter rontott.” Ha a nő hibázott, a válasz az volt: „Lám, a nők nem valók vezetőnek.” Ez állandó szorongást és bénító teljesítménykényszert szült.
Elszigetelődés: A férfi többség zárt lánca miatt kénytelen volt teljesen megkeményedni, és felvenni a férfias működési módokat (érzelmek elnyomása, 12 órázás, sebezhetőség elrejtése).
Skatulyák: A személyisége helyett sztereotípiákba kényszerítették (ő lett az „Anya”, a „Csábító”, a „Kishúg” vagy a kíméletlen „Vaslady”).
💡 A következmény?
A 20-30 évvel ezelőtti női vezetők nemcsak a munkájukat végezték el, hanem évtizedeken át hordozták a kirakatban létezés szociológiai terhét is. A szociálpszichológia ezt túlzott szimpatikus idegrendszeri dominanciának – azaz állandó harcjármű-üzemmódnak – hívja.
A páncél azonban nehéz lett, és a test idővel benyújtja a számlát.
A folytatásban megnézzük, mi történik, amikor a női hormonrendszer megtagadja ezt a hajtást, és hogyan látja ezt a mintát a mai fiatal generáció… 👇
(Folytatjuk a 2. részben!)
Az üvegplafon ára – Miért égtek ki az 1990-es és 2000-es évek sikeres menedzser női és mi a jövő? (2. rész)
Ahhoz, hogy egy nő 20 éve érvényesülni tudjon a férfiak által dominált üzleti világban, fel kellett vennie a maszkulin működési módokat: Állandó versengés, érzelmek elnyomása, kíméletlen célorientáltság, 12 órázás, a sebezhetőség elrejtése.
A következmény a megkeményedés és elférfiasodás. A szociálpszichológia ezt a túlzott szimpatikus idegrendszeri dominanciával (állandó harcjármű-üzemmód) is magyarázza.
A páncél azonban nehéz lett, és a test idővel benyújtja a számlát.
Mostanra ezek a „supernovák” tehát elfáradtak, ráadásul időközben nagyot fordult a világ is. A patriarchátus végén már a teljesítménykényszer alábbhagy és más értékek kerülnek előtérbe, mint a család-munka-énidő egyensúlya, a rekreáció fontossága és a nőiesség, mint minőség már nem „úri huncutság”, hanem alapvető igény..
Inglehart szociológus írta le, hogy a társadalmak a pusztán anyagi és státuszszimbólum-orientált működésből (materiális értékek) fokozatosan átlépnek a posztmateriális értékekbe: az életminőség, az egészség, az önazonosság, az egyensúly és a mentális jólét felé.
Emellett a külső társadalmi értékrendbeli változás belső testi átalakulással is találkozott:
A férfiak tesztoszteron- és kortizolszintje 24 órás ciklust követ (napi ritmus), míg a nőké a havi ciklussal és a nagyobb életszakaszokkal (pl. perimenopauza/menopauza) változik.
A lineáris, megállás nélküli hajtás fiziológiailag is kimeríti a női testet. Amikor a karriernők elérik a 45–50 éves kort, a hormonális változások miatt a szervezet egyszerűen megtagadja a további folyamatos készenlétet (fájdalmak, kiégés, alvászavar, szorongás, vagy pl. pajzsmirigy elégtelenség formájában). A test benyújtja a számlát az évtizedes feszültségért.
A mai 20-30 éves generáció már nem akar „meghalni a cégért”. A korábbi női vezetők most döbbennek rá, hogy amit ők évtizedekig áldozatként meghoztak, az a fiatalabbak szemében már nem követendő példa, hanem elrettentő intő jel. Ők már kötetlen munkaidőben, home office-ban, szabad időbeosztásban akarnak dolgozni. A fiatalabb generációk már nem akarják leutánozni ezt a fajta áldozathozatalt.
Ez a korábbi női vezetőkben egyszerre szülhet értetlenséget, de egyben felismerést és ébredést is: „Lehetett volna másképp is?”
Íg ynem afiatalok utánozzák őket, hanem ők kezdték átvenni a fiatalok nagyobb szabadság és öngondoskodás utáni igényét.
• A mai úttörő női vezetők feladata már nem az üvegplafon áttörése (mert azt a korábbi generáció megcsinálta nekik), hanem a páncél letétele és a női vezetési minőség (a jelenlét, az empátia, a társszabályozás, az intuitív döntéshozatal) rehabilitálása.
• A karrier azért nem volt hiábavaló, de a következő életszakasz már nem a harcról, hanem az integrációról és a női gyökerekhez való visszatérésről szól.
Az egykori remekül teljesítő menedzsernők mostanra vagy munkastílust váltottak, vagy pedig kiléptek a multi világból. Maguj urai/úrnői próbálnak lenni. Az első fecskék elvégeztek egy belga cskoládé akadémiát és kézműves csokoládékat kezdetk észíteni, valaki szabadúszó pénzügyi tanácsadó lett, most pedig az üzleti cach irányába mennek el…
Az elmúlt 30 évben a nők megtanulták, hogyan működjenek sikeresen a férfiak által épített világban. A következő 30 év feladata az lesz, hogy megtanuljuk, hogyan alakítsuk át ezt a világot úgy, hogy abban nőként is létezni lehessen.
Vajon mi lesz a jövőbeni „egérút”-hivatás a számukra, amiben tapasztalatukat, tehetségüket, tudásukat, képességeiket kamatoztatni tudják?
Lendvai Katalin
Aroma Coach, Business Coach, Szociológus
A "fenntartható" bőség
A 🌿„FENNTARTHATÓ BŐSÉG” 🌿fogalmát használnám arra, amit magam számára önazonosnak érzek és talán sokan vagyunk, akik osztoznak ebben a megközelítésben, amit én a jóllét és életminőség újraértelmezéséhez alkalmaznék.
Számomra ugyanis a bőség újradefiniálása annak a paradigmaváltásnak a része, ami most a Föld egyértelmű jelzéseire válaszul adunk.
Az etikus otthonteremtés, a fair trade, az energiatakarékosság, a használtruha vásár, a termelői piac, zöld kosár, kis gazdaságok választása és sorolhatnánk – szerencsére már divat és – szükséglet is, ha életben akarunk maradni ezen a gyönyörű bolygón.
🌿 A bőség témája azonban időszerűbb, mint valaha. A túlfogyasztás és a klímakatasztrófa miatt sokan arra bíztatnak, hogy kevesebbet vásároljunk, utazzunk, érjük be minimális alapszükségletek kielégítésével.
Igen, ez rendben van, de előbb-utóbb egy hiánydiskurzussá alakul és inkább kelt bűntudatot, mint egyszerű irányadó megoldást.
🌷Fiatalon, 35 évesen lettem özvegy 4(!) apró gyerekkel és ha valaki, akkor én tudom, mi a nélkülözés. És, higgyétek el, nem biztos, hogy mindig a pénztelenség a környezetvédelem kulcsa. Sőt, pénz híján az ember túlélési kényszerdöntéseket hoz, rövidtávú gondolkodással, mert ha pl. a gyereknek másnapra benti cipőt kell vinnie az iskolába a kinőtt helyett, akkor bizony beugrunk az olcsó kínaiba… vagy végig kell nézni, hogy a nagymama a fagyasztott sültkrumplival és fehérlisztes nokedlival tömi őket. Azokat a gyerekeket, akik addig a kis házi malmomban őrölt őrségi bio tönkölybúzából, általam nevelt kovásszal sütött kenyeret ették, de még ezért a nokedliért is hálás voltam, mert akkoriban egy hétvégi nagybevásárlásra se tellett.
A nélkülözés elvette az önazonosságomat.
A „fenntartható bőség” számomra most azt jelenti,
🌿hogy benne van a természet tisztelete (esővízgyűjtő ciszterna, klóros medence helyett fürdőtó, kínai helyett kézműves manufaktúra, levegőztetett gyep helyett ehető erdőkert),
🌿a vágyak helyett a valódi szükségletek kielégítése (szépség -vizuális esztétika, egészség, csend, alkotás, kreativitás, pihenés)
🌿és a szabadság azon szintje, amikor az önrendelkezés jogával élve arra fordítjuk az időnket, amit szeretünk.
🌞Az egyszerű élet nem szegény élet. A puritánság, amit képviselek, nem önsanyargatás, hanem a valódi szükségletek felismeréséből ered. Mondok egy-két példát: lehet, hogy valaki azért vágyik még több pénzre, mert szabad akar lenni, vagy újabb képzésre iratkozik be, pedig valójában az önbizalmát akarja megtámogatni, shoppingol, pedig csak ki akar kapcsolni és a konfliktusai nyomását enyhíteni.
🍩 A Fánk-közgazdaságtan (Doughnut Economics)
Kate Raworth ökológiai közgazdász elmélete szerint a gazdaság célja az, hogy minden ember számára biztosítsa a jóllétet és a bőséget (szociális alap), de úgy, hogy közben nem lépjük át a bolygó ökológiai határait. Vagyis nem a növekedés maximalizálása a cél, hanem az élhető egyensúly. A fánk belső körén vannak az alapvető szükségletei az emberiségnek, a külső körön kívüli fogyasztás a túlfogyasztás (pl. hadi költségek) – a kettő kör között van az, amiben az emberek biztonságban tudnak élni, de nem pusztítják a környezetüket.
🌳A „Fenntartható bőség” tehát pozitív megközelítésű: nem a tilalmakra és a hiányra épít, hanem arra, hogy a fenntartható életmód valójában gazdagabb, minőségibb és élvezetesebb tud lenni, mint a pazarló luxus.
Lendvai Katalin
Aroma Coach, Business Coach, Szociológus
Paradigmaváltás a gazdaságban

Paradigmaváltás minden területen – gazdaságban is

Patriarchális, piramis hierarchiák helyett most hálószerű kapcsolódási formák, ahol csomópontok egyenrngúak

A klasszikus közgazdaságtan alapfeltevése a ritkaság (hiány). A Kapcsolati Gazdaság alapfeltevése a hálózati bőség.

„fenntartható bőség fogalma”

Fánk Gazdaságtan

A gazdasági tevékenység célja nem a korlátlan növekedés, hanem az emberi szükségletek kielégítése az ökológiai határokon belül.

A “fenntartható bőség” a kapacitások és a humán erőforrások túlhajtása nélküli virágzást jelenti.

Rendszerelmélet és Ökológiai Közgazdaságtan: Ciklikusság és Regeneráció

A lineáris gazdasági modell (kitermelés → gyártás → fogyasztás → hulladék / megszerzés → meggyőzés → eladás → eldobás) fenntarthatatlan.

  • Fritjof Capra – A Leben Hálózata (The Web of Life): A természetben nincs hulladék, és nincs végtelen lineáris növekedés. Ciklikusság, beérés, regeneráció és ökoszisztéma-szintű egyensúly van. A Kapcsolati Gazdaságban az ügyfél-kapcsolat sem egy csatorna végpontja, hanem egy önfenntartó ökoszisztéma része.
  • Kate Raworth – Fánk Gazdaságtan (Doughnut Economics): A gazdasági tevékenység célja nem a korlátlan növekedés (GDP-growth), hanem az emberi szükségletek kielégítése az ökológiai határokon belül. A te modelljedben a fenntartható bőség a kapacitások és a humán erőforrások túlhajtása nélküli virágzást jelenti.

Egyén és társadalom egymásra hatása – kritikus tömeg, de ehhez egyéni szintű transzformáció szükséges, ezt tudjuk, emiatt van annyi önismereti, önfejlesztő kurzus.

De! Elegünk lett abból, hogy csak magunkat javítgatjuk, csak magunkban keressük a hibát és a hiányosságot.

Kiindulópont:

  • A szabadon beosztott időben, magunk uraként/úrnőjeként dolgozni, sokszor otthonról, home office-ból
  • a munka öröm, szenvedély, kreatív alkotás, sőt az önmegvalósítás maga – a kreatív önkifejezésünk eszköze
  • ami nem mellesleg sokaknak segít, teszi könnyebbé az életét, jelent életmentő sorsfordítást -tehát az életfeladatunkat is beteljesítjük általa
  • akkora bőséget tudunk így teremteni, ami egy egészséges, testi-lelki-szellemi szinten feltöltődést biztosító, stabilitást és biztonságot nyújtó életet tesz lehetővé.

Az emberiség elindult a kreatív alkotás felé önállóan, szabad időbeosztásban, tértől és időtől függetlenül online dolgozhatunk. Bárki kiadhat egy könyvet. Ez jó irány. Arra hivatkozni, hogy túl sok a szolgáltató, már nem lehet. A szabadságunkból és a kreativitásunkból nem adunk alább. Az emberiség, legalábbis itt a nyugati világban már kivívta magának ezeket a kiváltságokat, ahogyan egykor a 40 órás munkahetet és a táppénzt is kivívta, ebből nem lehet visszalépni. A vásárlóerő és az igény is megvan mindenre, csak találkozniuk kell.

A régi értékesítési paradigma:

A hagyományos vállalkozási logika alapképlete nagyjából ez:

verseny → figyelemszerzés → pozicionálás → meggyőzés → tranzakció → növekedés

Ebben nagyon sok olyan elem van, amely a hiányból és az elkülönülésből indul ki.

Ebben a modellben állandóan valamit el kell érnünk: több figyelmet, több követőt, több ügyfelet, több növekedést.”

„Én vagyok jobb.” „Válassz engem.” „Ne a konkurenciát válaszd.”„Szerezz több ügyfelet.”„Növeld a piacrészedet.”„Legyél láthatóbb.”„Tartsd meg a figyelmet.”

De elkezdődött, és most jön valami egészen más:

Kapcsolódás → bizalom → érték → választás → együttműködés

Nem az a cél, hogy mindenki engem válasszon, hanem az, hogy az találjon rám, akinek arra van szüksége, amit én létrehozok. Nem kell mindenkit meggyőznöm. Nem kell mindenkinek tetszenem. Nem kell folyamatosan bizonyítanom, hogy jobb vagyok másoknál. Nem kell a másik vállalkozó ellenében meghatároznom magamat.

Elég világosan megmutatnom, hogy mit hozok létre, miért fontos nekem, és milyen emberi szükségletre válaszol.

És ebből már egy egészen más értékesítési rendszer következik.

 

KAPCSOLATI GAZDASÁG

Nem az történik, hogy:

„Gyere a Facebookról egy másik Facebook-csoportba.”

Hanem:

Facebook → felismerés → érdeklődés → saját tér → kapcsolat → közösség → értékcsere.

A Facebook csak a kapu.

A Klub már egy másik gazdasági és kapcsolati logika.

És ezért szerintem nem azt kellene kommunikálned, hogy „kevesebb tartalmat gyárts”.

Ez még mindig a régi rendszerhez képest határozná meg magadat.

Hanem valami sokkal mélyebbet:

Nem több figyelemre van szükségünk. Más minőségű kapcsolódásra.

 

Feminin működési minőség

A „maszkulin” és „feminin” nálad lehet két gazdasági működésmód metaforája.

A tradicionális üzleti rendszer gyakran az alábbiakat jutalmazza:

meghódítás, gyorsaság, növekedés, verseny, kontroll, mérés, teljesítmény, dominancia.

A feminin minőségként megfogalmazott alternatíva pedig lehet:

kapcsolódás, befogadás, ciklikusság, együttműködés, gondoskodás, bizalom, jelenlét, kreativitás, regeneráció.

nem arról van szó, hogy az elsőt ki kell dobni.

A vállalkozásnak szüksége van struktúrára, pénzügyi rendszerre, határokra, döntésekre, árképzésre, szerződésekre, értékesítésre.

Csak nem kell, hogy a teljes gazdasági működésünk a verseny és a kimerülés logikájára épüljön.

Ez nagyon jól illeszkedik a te „fenntartható bőség” fogalmadhoz is.

És van ennek már társadalomtudományi háttere is

Ez nem pusztán egy romantikus „új női gazdaság” elképzelés.

Az ILO például 2025-ben kifejezetten arról ír, hogy a munka világának átalakulására a szövetkezeti és szolidáris gazdasági formák, köztük a digitális platformszövetkezetek is alternatív válaszokat adhatnak. A platformszövetkezetek lényege éppen az, hogy a platformot ne kizárólag egy központi vállalat birtokolja és irányítsa, hanem a résztvevők alakítsák.

a kreatív munkával kapcsolatban ugyanakkor arra is rámutat, hogy a digitalizáció egyszerre hozott autonómiát és új lehetőségeket, miközben új függőségeket is létrehozott a nagy platformoktól és azok algoritmikus szabályaitól.

Vagyis pontosan az a kérdés, amit te most felteszel:

Ha a technológia felszabadította az alkotást, hogyan tudjuk úgy megszervezni a gazdasági kapcsolatainkat, hogy ne ugyanazokat a régi hierarchikus és versengő mintákat építsük vissza digitális formában?

A nők és a természet
A női témákban nagyon sok minden történik az elmúlt pár évben.
✦ Érezhető egyfajta előremozdulás – bár vannak még jócskán sötét foltok – a női jogok tiszteletben tartása terén.
Legalább odáig jó lenne eljutni végre, hogy felzárkózunk. Mármint abban, hogy:
✧ ne kelljen magyarázkodni azért, mert egy nőnek szüksége van énidőre,
✧ ne kelljen kiharcolni az érdem és a szaktudás szerinti pozíciót egy munkahelyen,
✧ ne kelljen rettegni egy bántalmazótól,
✧ el lehessen költözni attól, akivel már nem jó együtt élni,
✧ és ne egzisztenciális kiszolgáltatottság tartson bent egy nehézzé vált helyzetben.
✦ Ezek eredmények lennének.
Valódi, kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy talán tényleg közeledünk valamiféle egyensúly felé. Még sok feladat van etéren… ⚖︎
És valahogy összefügg ez a folyamat azzal is, ahogy a Természet és a civilizáció egyensúlya egyre égetőbb kérdéssé válik.
A nők helyzete és megítélése, a velük való bánásmód sok tekintetben tükrözi azt is, ahogyan a Természettel bánunk. Ahogyan a természetes környezetünkről gondolkodunk, ahogyan használjuk, ahogyan gondoskodunk róla – vagy éppen nem gondoskodunk.
𓆃
✦ A keleti tanok mindig is Sárkánynak nevezték a Természetet.
Amolyan szép, tiszteletreméltó, szerencsehozó, bőséget teremtő Sárkánynak. ✧
Egyáltalán nem a mi gonosz, a környéket rettegésben tartó, királylányokat galádul elrabló és bezáró, lovagokat lekaszaboló sárkányunkról van ott szó.
Bár… csak óvatosan jegyzem meg:
Talán a mi kultúránkban az inkvizícióval együtt a sárkányság démonizálása is megtörtént.
És amikor egy lányt a sárkány elrabol… lehet, hogy ez valaha éppen a saját női természetének felébredésének szimbóluma volt. Egy belső erőé, ösztönös tudásé, olyan természeti minőségé, amelyet nem lehetett többé kordában tartani, ahogy a a Farkasokkal futó asszonyok ezt érzékletesen bemutatja.
Persze ezt már nem tudjuk pontosan és talán most nem is ez számít.
✦ Ami számít: hogy a nőnek a saját természetéhez való kapcsolatát ne kelljen többé megtagadnia.
✧ A Földhöz, ✧ A Naphoz ✧ A Holdhoz ✧ A csillagokhoz ✧ A testének ritmusához ✧ Az érzéseihez ✧ Az intuíciójához.
✧ Ahhoz a mély, ősi tudáshoz, amely nem mindig szavakban érkezik.
𓂀
✦ Közben a Természet is kiabál a figyelemért, a környezetvédelem kérdése úgy kiált, mint egy elhanyagolt kisgyerek, aki már nem tűr több mellőzést. Nem lehet tovább úgy tenni, mintha minden a régi módon folytatható lenne.
✦ Talán nem véletlen az sem, hogy nők ezrei kezdtek el tanulni a gyógynövényekről, a fitoterápiáról, az illóolajokról.
Az aromaterápia soha nem látott népszerűségnek örvend.
A Myrrhophora – a mirhahordozó asszonyok, akik ismerik a növények, fák, füvek és virágok nyelvét – képzésein esténként több százan ülnek.
✦ Az érzelmi aromaterápia lassan egyre több nő természetes eszköztárának részévé válik, mert egyre többen tapasztalják meg, hogy az idegrendszer nyugalmához szükségünk van a természetre. A növényekre, a fákra, az erdőkre, a természetes ritmusokra. 🌿
A természethez pedig az a csatorna, amit olyan sokáig próbáltunk elhallgattatni magunkban: a feminin minőség.
✦ Nem a nőiesség egy szűk, társadalmi értelemben vett definíciója, hanem az a bennünk élő minőség, amely kapcsolódik, érzékel, befogad, táplál, ciklikusan működik, figyel a finom jelekre és kapcsolatban marad az élettel.
Talán ezért történik most valami. A nők visszatalálnak a természethez és mmindeközben önmagukhoz is visszatalálnak. A társadalom pedig felismeri, hogy ez a túlélés egyetlen útja.
Sapkaváltás, identiásváltás
A sapkaváltás művészete: Hordod a szerepeidet, vagy ők hordanak téged? 🎩
A szerepek, amiket az életünk színpadán játszunk életszakaszonként, élethelyeztenként változnak, mintha a teljes színházi társulat csak belőlünk állna. Amikor egy coaching ülésen a kliens lerajzolja őket a szereptortában, maga is meglepődik.
Van olyan szerepünk, amiben nagyon jól érezzük magunkat, felemel, örömmel tölt el, van, amelyik nyomaszt, terhet rak ránk, szabadulnánk belőle. Van, amelyikben sikeresek vagyunk, van, amelyikben kudarc ér és nem teljesítünk jól – sőt magával a teljesítménykényszerrel van a legnagyobb bajunk.
🎩Amikor Phil Mickelson golfozó (ötszörös Major-győztes golfozó, akihez az egyik leghíresebb „sapka-váltós” fejben-tréninges (sportpszichológiai/coaching) sztori fűződik) odalép a labdához, mindig egyetlen mozdulattal megigazítja a sapkáját. Ebben a pillanatban vetkőzi le az „Elemzőt” – aki számol, mérlegel, aggódik a szél miatt –, és veszi fel a „Kivitelezőt”, aki már nem kételkedik, csak cselekszik.
A sapka érintése egy horgony: jelzi az elmének, hogy most egy másik identitásra van szükség.
A történet lényege, hogy amikor Mickelson még küzdött a szorongással, a verseny miatti nyomás kezelésével, a döntő pillanatokban, a mentáltrénere egy mentális trükköt tanított neki: a golfsapka tudatos igazításával vagy cseréjével kellett átváltania a belső állapotát.
Amikor a labda mögött állva felmérte a szélirányt, a távolságot és a pályát, az az „Elemző / Tervező” szerep volt.
Amikor felhúzta vagy megigazította a sapkáját, és odalépett a labdához, azzal jelképesen megtörtént az átváltás a „Kivitelező / Cselekvő” szerepbe. Ebben az állapotban már tilos volt a túlgondolás, a kételkedés vagy az elemzés – csak az ösztönös lövésre és a fókuszra koncentrált.
🎩Ehhez hasonló Edward de Bono híres modelljel, a „Hat gondolkodó kalap”, amely során ezzel segítik a klienseket abban, hogy tudatosan váltsanak át a feladataikhoz szükséges mentális állapotok (pl. gondoskodó szülő, szigorú vezető, felhőtlen alkotó) között, elkerülve a szerepek összegabalyodását.
A mindennapokban mi, nők is folyamatosan sapkákat cserélünk, gyakran másodpercek alatt váltunk át gondoskodó, kedves tyúkanyóból – Sárkánnyá? 😁 … neeem, dehogy! – logisztikát és stratégiát kidolgozó trénerré.
0